„Mi otthon félre vagyunk vezetve”: Mexikó képe a 19. század második felének magyar utazási irodalmában Amerika-közi összehasonlításban

A disszertáció áttekinti a 19. század második felében megjelent, Mexikóról szóló magyar nyelvű utazási irodalom legfontosabb írásait, a vizsgált időszakban Magyarországon elérhető Mexikó-képet és annak változásait. A Mexikó-kép magyarországi evolúciója mellett bemutatásra kerülnek a magyar utazási irodalom legfőbb jellemvonásai, miközben újfajta betekintést kaphatunk a 19. századi társadalom, kultúra és politika kérdéseibe az Atlanti-óceán mindkét partján. A történelmi eseményekkel illetve a Mexikó-képben tapasztalható változásokkal összhangban a disszertáció három részre van osztva. A történelmi bevezető és az 1850-es évek előtti időszak utazási irodalmának áttekintését követően az utazók első hulláma, korábbi magyar forradalmárok (László Károly, Xántus János és Rosti Pál) és szövegeik kerülnek megvitatásra. Ezt követi a Habsburg Miksa mexikói kalandjában résztvevő magyarok (Szenger Ede és Pawlowszki Ede) szövegeinek elemzése és annak vizsgálata, hogy az események hogyan befolyásoltak az ország képét. A harmadik részben található a századforduló utazási irodalmának elemzése (Bánó Jenő és Mocsáry Béláné publikációnak esettanulmányával). A disszertációban található vizsgálódások megmutatják, hogy míg az útleírások értékes betekintést nyújtanak a korabeli mexikói életbe és kultúrába, legalább ugyanannyit elárulnak Magyarországról és a magyarokról (alátámasztva az utazástörténeti kutatások egyik alaptételét). A Mexikóról szóló beszámolók gyakran az anyaországra vonatkozó diskurzus egyik médiumává váltak: hatottak rájuk egy elveszített szabadságharc sebei, Magyarország helyzete kelet és nyugat között, a változó politikai rendszerek, hatalmi harcok, kivándorlás kérdései, stb. Az 1850-es évek első, szórványos úti beszámolóitól a századfordulóig Mexikó képe az egyik végletből mondhatni átcsapott a másikba. Az utazók első hulláma hozta létre az ország képének alapvető és később is visszatérő elemeit: egy alsóbbrendű, lusta s megbízhatatlan (férfi) lakosság, az útonállók, egzotikus szépségű señoriták és gazdag természeti kincsek országa. Az 1860-as évek történései, Habsburg Miksa és a második mexikói császárság (több mint ezer magyar részvételével) bizonyos mértékig változást hozott az országról szóló magyar utazási irodalomban. Mexikó vonzóbbá és érdekesebbé vált az olvasóközönség számára, mint korábban és a korábbiakhoz képest több publikáció is megjelent. Az ország képe függetlenebb lett (az Egyesült Államok képétől) de az útleírások nem hoztak pozitív változásokat az ország reprezentációjában. A századfordulóra a magyar utazási irodalom hangnemében éles váltást tapasztalhatunk. Számos útleírásban immáron csak a pozitív fejleményeket írják meg, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a társadalom problémáit (amelyek egyébként hamarosan forradalomhoz vezettek). A harmadik periódus valódi változásokat hozott és egyértelműen tükrözte a Porfiriato hatását (beleértve annak az ország külföldi megítélésének megváltoztatása érdekében folytatott kampányát). Bánó Jenő tudatosan szerette volna átírni az ország korábbi negatív megítélését Magyarországon, míg hozzá hasonlóan Mocsáryné is egy új Mexikó képét terjesztette, amit a modernizálódás, biztonság és egy vendégszerető lakosság jellemez. A disszertáció bemutatja a háromszögelés folyamatát a Mexikóról szóló magyar útleírások esetében, ahol az Egyesült Államok (bizonyos esetekben pedig Nyugat-Európa) szolgál egy harmadik referenciapontként a haza és külföld, ismerős és ismeretlen bináris ellentétpárjai mellett. A magyar útleírások elemzése nemzetközi kontextusba kerül, tanulmányozva a nyugati utazási irodalom hatását a magyar utazókra. The dissertation investigates Hungarian travel accounts on Mexico during the second half of the nineteenth century and documents the most important images of the country available in Hungary; it provides a discussion of the evolution of the depiction of Mexico and the characteristics of Hungarian travel writing of the period while it also offers insights into nineteenth-century society, culture, and politics on both sides of the Atlantic. In line with the historical events and changes in the image of Mexico, the dissertation is divided into three parts. After an introductory chapter on history and travel writing before the 1850s, the first wave of travelers (Károly László, János Xántus, and Pál Rosti) and their major texts are introduced. This is followed by the writers who participated in Maximilian von Habsburg’s Mexican venture (Ede Szenger and Ede Pawlowszki) and the discussion of the changes this event brought in Hungarian travel writing in Part II. Part III includes the analysis of texts by travel writers at the turn of the century (Jenő Bánó and Mrs. Béla Mocsáry). The analysis of travel accounts shows that while the travelogues provide valuable insights into contemporary Mexican life and culture, they reveal just as much about Hungary and Hungarians (supporting one of the major tenets of travel writing studies). Accounts of Mexico often served as a medium for commentary on the home country: feelings related to a failed War of Independence, the attitude towards Hungary’s position caught between East and West, changing political systems, power struggles, emigration, etc. The image of Mexico in Hungary went from one extreme to the other in the period under consideration. The first wave of travelers established the basic and later recurring elements of the image of the country (often based on Western sources): an inferior, lazy, and unreliable (male) population, the land of bandits and exotic señoritas, and abundant nature. Events of the 1860s, Maximilian von Habsburg’s involvement in Mexico’s Second Empire, brought changes in Hungarian travel writing about the country to a certain extent. Mexico became more attractive and interesting than ever before and more accounts were published than previously. A more independent image of the country emerged but travel accounts did not bring positive changes with regard to the country’s representation. The third period brought real transformations in Mexico’s Hungarian image and clearly reflected the influence of the Porfiriato (and its campaign aimed at altering the foreign perceptions of Mexico) on Hungarian travel writing. Jenő Bánó consciously set out to revise the former negative depictions of the country in Hungary, while Mrs. Mocsáry also promoted an image of a new Mexico that was characterized by modernization, safety, and a welcoming population. The dissertation also introduces the process of triangulation used by many Hungarians writing about Mexico, where the United States (and sometimes Western Europe) served as a third reference point besides the binary oppositions of home and abroad, familiar and unfamiliar. The analysis of Hungarian travel accounts is placed in an international context, studying the influence of Western travel accounts on Hungarian travel writing